Országos Levéltár

A levéltári dokumentumok királyi udvarokban őrzésének felváltására  1723-ban született törvény az ország köziratainak az ország levéltárában kötelezően történő elhelyezéséről. Ennek  alapján 1756-ban kezdte meg a levéltár a működését, előbb Pozsonyban, majd 1785-ben Budára költözve. A fokozatos gyarapodás révén 1903-ra már 15 000 folyóméter levéltári anyag állt a raktárakban.

1911-ben született az új levéltárépület építésének előkészítéséről döntés. Helyszíneként a Bécsi kapu téri ház telkét jelölték ki, amelyen a korábban lévő ún. bosnyák laktanyát a Levéltár a budai várépületben addig is használta. A tervezésre 1912-ben Pecz Samu műegyetemi tanár kapott megbízást, aki egy  romantikus, historizáló stílusú épületet tervezett. Pecz az U alakú épület középső részén helyezte el a munkaszobákat és a reprezentációs helyiségeket, az oldalsó szárnyakban pedig az iratraktárak kaptak helyet. A várfal felőli oldalra egy torony került, mely a központi fűtés kéményét rejtette magában (az 1945-ös súlyos sérülések után ezt már nem állították helyre). A díszes tetőcserepek a pécsi Zsolnay gyárban készültek.  Az építkezés két évvel később, 1913-ban kezdődött meg a régi épület bontásával.  Az építkezés a háborús időszakban, 1914 ősze és 1915 tavasza között szünetelt, majd 1917 végén szinte teljesen leállt, pedig már nem sok hiányzott a befejezéshez.

1945 január-februárjában az épület  számos találatot kapott, tüzek keletkeztek, valamint raktárfödémek szakadtak le. A teljes állomány 16%-a semmisült meg.  Majd az 1956. november 6-án délután, gyújtógránát okozta  tűz következtében az iratállományának ismét jelentős része (8767,5 folyóméter iratanyag) semmisült meg. Az épület teljes helyreállítása 1961-re fejeződött be, az 1980-as években a tető az eredetihez hasonló cserépborítást kapott, amely szintén a pécsi Zsolnay gyárban készült.