Szent István Társulat, Franklin Nyomda, Pázmány Egyetem

A Szent István Társulat (Magyarország egyik legrégebbi könyvkiadója) 1848 óta működött budapesti székhellyel, 1852-ben vette fel a Szent István nevet. A századfordulóra a társulat az ország egyik nagy cégévé vált. Bevételei lehetővé tették, hogy a társulat magának egy székházat építtessen. A háromemeletes, neogót stílusú, vakolatlan vörös téglás  palota a Társulat fönnállásának félévszázados évfordulóján, 1898-ban készült el, Hofhauser Antal műépítész, egyetemi tanár tervei alapján. Ebben az épületben kezdte meg néhány hónappal később a saját nyomdaüzem, a Stephaneum. Ezzel a beruházással a kiadók közt a Franklin Társulat mögött a második helyen szerepelt.
Az államosítást követően a Franklin Nyomda vette át az épületet, tekintettel arra, hogy korábbi épületei az 1945 januári  bombázásoktól megsemmisültek.
Az 1996-99 közötti időben a Nyomda fokozatosan átadta a helyet a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának.
A gyönyörű épület homlokzatán, két emelet magasságában a mellvéd mögött loggia helyezkedik el, középen kápolnaszerű kiképzésben Szent István szobrával. A középpárkány alatt, a középrizaliton helyezkedik el a díszes főbejárat, amit kovácsoltvas zászlótartó, lámpák és kapurácsozat díszít. A két sarokrizaliton a mellékbejáratok találhatók, a sarokrizalitok négy sarkán a később Franklin-emblémává vált pajzsos mackó szobrocskák láthatók.
Az épületnek talán legszebb része a díszterem, amely galériás, karzatos megoldású. A falak mentén oszlopok helyezkednek el, szürkés márvány borítással, neoromán kifestéssel. Mennyezete stukkós festett kazetta rendszerű. A faragott tölgyfa ajtók, valamint a festett üvegablakok harmonikusan kiegészítik a díszterem belső kiképzésének összhatását. A megvilágítást három, mennyezetről lógó csillár biztosítja.