Budai Vigadó

A Budai Vigadó épületének helyén a 17. században a törökök által épített nagy áruraktár, később fegyverraktár állt. A 19. század elején a katonai hatóságok budai társzekérraktára helyezkedett el itt. A kiegyezés után a honvédség kezébe került épület továbbra is katonai raktárként működött, míg az 1894. évi 20. törvénycikkel Wekerle Sándor miniszterelnök Budapest belterületi katonai ingatlanjait (köztük pl. a pesti Újépületet, a budai Citadellát)  a város tulajdonába juttatta vissza. Így adódott lehetőség arra, hogy a fegyverraktár helyén a budai polgárság régi törekvése (hogy nekik is legyen Vigadójuk) teljesülhessen.

Az építkezés  1898-ban indult, eklektikus stílusban, Árkay Aladár és Kallina Mór tervei szerint. A viszonylag egyszerű külsőt pompás szecessziós belső kompenzálja. Az elkészült épületet 1900. január 20-án Halmos János polgármester adta át, nagyszabású farsangi bállal kísérve. A báltermet később 306 férőhelyes színházteremmé alakították.

Az ’50-’90-es évek között itt működött a Népművelési Intézet, és itt volt a Magyar Állami Népi Együttes székháza és előadásainak fő színtere. Napjainkban az épület több funkciót tölt be: a Vigadóban kapott helyett a Magyar Művelődési Intézet és a Hagyományok Háza.